Portré
Czitor Attila
Életrajz
“Olyan színházban hiszek, amely elgondolkodtat, megérint, felkavar, érez, éltet, ellentmond, borzongat, gyönyörködtet”
Az én történetem
1982-ben születtem Kecskeméten. Az irodalom, kultúra, esztétikai látásmód és végső soron a színház iránti szeretetet Orbán Edit tanárnőtől kaptam a kecskeméti gimnáziumi évek alatt, ahol diákszínjátszóként tapasztalhattam meg először a színpad mágikus terét.
Rövid veszprémi színháztudomány szakos kitérő után 2006-ban végeztem el a Jókai Színház mellett működő színiiskolát Kovács Edit és Jancsik Ferenc osztályában. A következő évtől kisebb (olykor nagyobb) szerepekben, valamint rendezőasszisztensként dolgoztam, míg 2015-ben Fekete Péter szerződést ajánlott fel, és azóta főállású színészként vagyok tagja a Jókai Színház társulatának.
2025-ben diplomáztam a Színház-és Filmművészeti Egyetemen.
Középiskolás korom óta az alkotás komplexitása foglalkoztat, így pályám során nem csupán színészi, hanem dramaturgi, látványtervezői, zenei és rendezői munkában is volt részem.
Olyan színházban hiszek, amely a szórakoztatáson túl elgondolkodtat, megérint, felkavar, érez, éltet, ellentmond, borzongat, gyönyörködtet.

-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
„Hálás vagyok a sorsnak, amiért sok minden megadatott”
– mondja Lengyel György a 90 éves Jászai Mari- és Kossuth -díjas, professzor emeritus színházi rendező otthonában, ahol baráti interjúra kereste fel Szakonyi Károly. Szakonyi Károly






















