„A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiről. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről.” Esterházy Péter különös novellafüzérének kilencvenhét fejezetben megtestesülő kilencvenhét nőjének most két nő ad alakot: a jelenleg Berlinben élő Gryllus Dorka és német kolléganője, Henriette Müller.



A Rácz Erzsébet megálmodta előadás sajátos performansz: tere egy kiállítóterem, amelyet üvegkirakatai kötnek össze az utcával, ha valaki onnan betéved, akár nézővé is válhat. A dramaturgiát, a játék formáját a fizikai cselekvés adja, a két egynő pörköltet főz. Vágják a húst, a hagymát, folyik a könnyük, és közben elmondják, elsuttogják, elordítják a műből két nyelven – németül és magyarul – kihasított szövegeket. Rácz Erzsébet, a színésznőkkel együtt, többhetes szövegelemző munka során választotta ki azokat a töredékeket, amelyek elhangoznak az előadáson. A történet dramaturgiáját azonban nem valamiféle lineárisan felfűzött elbeszéléscsokor adja. Nincsenek drámai hősök, nincs pszichologizálás, a kiválasztott szövegrészletek csupán az improvizáció alapját képezik.

Az előadás bemutatóját tavaly decemberben tartották Berlinben, az Ungarischer Akzent, a németországi magyar év keretében.