Színházak
Erkel Színház
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2006/2007
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1990/1991
- 1986/1987
Wolfgang Amadeus MozartAz álruhás kertészlány
Opera
- PodestaBeöthy-Kiss László
- SandrinaPéter Cecília
- BelfioreOcsovay János
- ArmindaLukács Éva
- RamiroPesti Emese Sebők Mónika
- SerpettaMitilineou Cleo
- NardoHábetler András
- rendezőKerényi Mihály
- díszlettervezőBorsa Miklós
- jelmeztervezőBeda Judit
- koreográfusAranyos Ágota
- zenei asszisztensAlter KatalinDinnyés Dániel
- rendezőasszisztensParóczay Balázs
W. A. MOZART: LA FINTA GIARDINIERA
(Az álruhás kertészlány)
Az ifjú Mozart nyolcadik operáját, Az álruhás kertészlányt 1775-ben mutatták be Münchenben, csaknem egy időben a szerző 19. születésnapjával. A mű Giuseppe Petrosellini olasz nyelvű szövegére íródott. Bár öt évre rá megszületett a darab német nyelvű változata is, mi mégis az első, az olasz verzió mellett döntöttünk, némi rövidítéssel; az eredeti három felvonás helyett két felvonásban játsszuk a művet. Ha a szöveg még el is marad az érett operák Da Ponte által is fényezett virtuóz verselésétől és zseniális dramaturgiájától, a zene már igazi Mozart. Csupa szín, ötlet, szépség és tehetség, áradó fiatalság.
A történet három szerelmespár konfliktusokkal terhes sorsát bonyolítja. A fő szálon Belfiore gróf és Violante Onesti bárónő története fut. Szenvedélyes kapcsolatuknak egy éve egy csaknem tragédiába torkolló féltékenységi dráma vet véget. Ugyanis a gróf kardjával olyan súlyosan megsebesítette kedvesét, hogy halottnak vélve a lányt, kétségbeesésében világgá futott. Violante azonban felépült, és álruhát öltve - hűséges szolgája, Nardo kíséretében - a nyomába eredt. Így érkezik egy eldugott olasz falucskába, ahol Nardóval egyszerű, dolgos testvérpárként a polgármester, vagyis a Podesta szolgálatába szegődnek. Violante Sandrina álnéven a kertet gondozza, Nardo pedig mindenesként főleg a cserfes szobalány Serpetta meghódításával kísérletezik, egyelőre sikertelenül. Serpetta a Podesta szeretője volt, ám mióta az új kertészlány megjelent a színen, a ház urának szíve már csak őérte dobog.
A harmadik pár férfi-hangja Ramiro lovag, a szomszédos földesúr. (Az ifjú szerelmest Mozart ugyanis nadrág-szerepnek írta, vagyis női hangra, férfiruhában.) Ramiro újabban költözött ide, és bár gyakori vendég a Podesta házánál, nem is sejti, hogy egykori szerelme, aki szívtelenül faképnél hagyta őt, nem más mint a Podesta unokahúga. Amikor a Podesta bejelenti unokahúga megérkezését - akihez még ma fényes kérő is (Belfiore) látogat -, a két érintett, Ramiro és Violante-Sandrina teljesen gyanútlan.
Csak a fináléban robban a bomba, ahol Belfiore gróf - a fényes kérő - felismeri az ájult Sandrinában halottnak hitt kedvesét, és egy pillanat múlva Ramiro és Arminda is megdöbben, amikor váratlanul összetalálkoznak. A helyzet olyan komplikált, hogy az első finálé végéig senki nem lel kiutat belőle.
A második felvonás szinte végig a szerelmesek féltékenységéről, és az új helyzet kiúttalanságáról szól. Sandrina tagadja, hogy ő lenne Violante, s később, amikor Milánóból érkezik egy leirat, miszerint Belfiore grófot Violante Onesti meggyilkolásának a vádjával körözik, már hiába állítja, hogy ő az, akit „megöltek”, senki nem hisz neki. A lány világgá megy, és a társaság több csoportra oszolva keresésére indul a vaksötét éjben, medvebarlanggal, szakadékokkal fenyegető hegyvidéki tájon. Amikor összefutnak a sötétben, mindenki eltéveszti párját, és csak Ramiro fáklyásai vetnek fényt a díszes gyülekezetre. A nagy együttes végére Sandrina-Violante és Belfiore szemmel láthatóan megtébolyodik, ám mindkettőt lefogják és börtönbe csukják.
Előadásunk itt szünet nélkül elvezet a szerelmesek egymásra találásáig. Violantét és Belfiorét a Podesta szökni hagyja; ők végül kibékülnek és összeházasodnak. A hírre Arminda is feladja ellenállását, és enged Ramiro ostromának, míg Serpetta igennel boldogítja Nardót. Csupán a Podesta marad „pártában”, de azért ő is jó képet vág az általános ünnepléshez.
Oberfrank Géza
(Az álruhás kertészlány)
Az ifjú Mozart nyolcadik operáját, Az álruhás kertészlányt 1775-ben mutatták be Münchenben, csaknem egy időben a szerző 19. születésnapjával. A mű Giuseppe Petrosellini olasz nyelvű szövegére íródott. Bár öt évre rá megszületett a darab német nyelvű változata is, mi mégis az első, az olasz verzió mellett döntöttünk, némi rövidítéssel; az eredeti három felvonás helyett két felvonásban játsszuk a művet. Ha a szöveg még el is marad az érett operák Da Ponte által is fényezett virtuóz verselésétől és zseniális dramaturgiájától, a zene már igazi Mozart. Csupa szín, ötlet, szépség és tehetség, áradó fiatalság.
A történet három szerelmespár konfliktusokkal terhes sorsát bonyolítja. A fő szálon Belfiore gróf és Violante Onesti bárónő története fut. Szenvedélyes kapcsolatuknak egy éve egy csaknem tragédiába torkolló féltékenységi dráma vet véget. Ugyanis a gróf kardjával olyan súlyosan megsebesítette kedvesét, hogy halottnak vélve a lányt, kétségbeesésében világgá futott. Violante azonban felépült, és álruhát öltve - hűséges szolgája, Nardo kíséretében - a nyomába eredt. Így érkezik egy eldugott olasz falucskába, ahol Nardóval egyszerű, dolgos testvérpárként a polgármester, vagyis a Podesta szolgálatába szegődnek. Violante Sandrina álnéven a kertet gondozza, Nardo pedig mindenesként főleg a cserfes szobalány Serpetta meghódításával kísérletezik, egyelőre sikertelenül. Serpetta a Podesta szeretője volt, ám mióta az új kertészlány megjelent a színen, a ház urának szíve már csak őérte dobog.
A harmadik pár férfi-hangja Ramiro lovag, a szomszédos földesúr. (Az ifjú szerelmest Mozart ugyanis nadrág-szerepnek írta, vagyis női hangra, férfiruhában.) Ramiro újabban költözött ide, és bár gyakori vendég a Podesta házánál, nem is sejti, hogy egykori szerelme, aki szívtelenül faképnél hagyta őt, nem más mint a Podesta unokahúga. Amikor a Podesta bejelenti unokahúga megérkezését - akihez még ma fényes kérő is (Belfiore) látogat -, a két érintett, Ramiro és Violante-Sandrina teljesen gyanútlan.
Csak a fináléban robban a bomba, ahol Belfiore gróf - a fényes kérő - felismeri az ájult Sandrinában halottnak hitt kedvesét, és egy pillanat múlva Ramiro és Arminda is megdöbben, amikor váratlanul összetalálkoznak. A helyzet olyan komplikált, hogy az első finálé végéig senki nem lel kiutat belőle.
A második felvonás szinte végig a szerelmesek féltékenységéről, és az új helyzet kiúttalanságáról szól. Sandrina tagadja, hogy ő lenne Violante, s később, amikor Milánóból érkezik egy leirat, miszerint Belfiore grófot Violante Onesti meggyilkolásának a vádjával körözik, már hiába állítja, hogy ő az, akit „megöltek”, senki nem hisz neki. A lány világgá megy, és a társaság több csoportra oszolva keresésére indul a vaksötét éjben, medvebarlanggal, szakadékokkal fenyegető hegyvidéki tájon. Amikor összefutnak a sötétben, mindenki eltéveszti párját, és csak Ramiro fáklyásai vetnek fényt a díszes gyülekezetre. A nagy együttes végére Sandrina-Violante és Belfiore szemmel láthatóan megtébolyodik, ám mindkettőt lefogják és börtönbe csukják.
Előadásunk itt szünet nélkül elvezet a szerelmesek egymásra találásáig. Violantét és Belfiorét a Podesta szökni hagyja; ők végül kibékülnek és összeházasodnak. A hírre Arminda is feladja ellenállását, és enged Ramiro ostromának, míg Serpetta igennel boldogítja Nardót. Csupán a Podesta marad „pártában”, de azért ő is jó képet vág az általános ünnepléshez.
Oberfrank Géza
2004. 09. 19.
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!