A halál el nem választ. Csak az élet! Családi dráma és komédia. Lehet-e nevetni a halállal? Lehet-e sírni az élettel?

Az ország legnépszerűbb meseírója, a hatvanontúli Dönci megözvegyül. Másodszor találkozik a halállal: kisebbik lánya, Olga, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, tizenkilenc évesen rohant bele szakadt Opeljával - a Mátra egyik legszebb és legmeredekebb útját a szalagkorlát áttörésével elhagyva - "abba" a szakadékba. Akkor megszakadt valami Dönciben. Addig az ország legnépszerűbb meseírója falta az életet. Siker, pénz, nők, csillogás; nyár a Balatonnál, tél Afrikában, Andreával, Eszterrel - a sok-sok meztelen nővel. És a család? Döncit nem érdekelte a családja. Elvira, a felesége tartotta életben a családi köteléket.

És jött az a telefonhívás a szakadék mellől. Váratlan fájdalom, arculcsapás az élettől. S bár Dönci érezte, hogy jel ez, hogy valamit tanulni, változtatni, felismerni, elfogadni kéne, mégis rossz utat választott. Látszólag életkorához öregedett. Kicsit még tovább is. Képmutató bánattal játszotta a magába zárkózó, hallgatagon figyelmes - ünnepnapokon még kedves is - férj és apa szerepét. Feldolgozás, elfogadás és magához való közelebb kerülés helyett, erőszakosan rendezte saját életét, melyben ő, a főhős, drámai fájdalommal viseli leánya elvesztését. Teátrálisan várta a finálét. A halált. Ebbe az idillinek kevésbé mondható helyzetbe rondított bele Elvira, a feleség elvesztése. Dönci nem így tervezte...