Egy koherenstársadalmi rend központjában - Shakespeare nézetei szerint- a házasság áll, amely az Ő szemében nem puszta komikus tradíció, hanem dötő fontosságú és bonyulult eszmény. Elveti a passzív, aszekszuális, hűvös nő sztereótipiáját, s az attól elválaszthatatlan nőgyűlölő meggyőződést, miszerint a lelke mélyén minden nő szajha. Teremt helyébe egy egész sor olyan nőalakot, aki egyszerre szenvedélyes és tiszta, aki szivét magától értetődő természetességgelajándékozza a szeretett férfinak, s aki a legkilátástalanabb helyzetekben is hű marad az egyességhez. (Germanie Greer)

Választott darabunkban, az Ahogy tetszikben mindjárt négy esküvő is köttetik a fenti tétel igazolására. Megkötésük körülményeiben pedig felvonul, mindaza problematika ami Shakespeare-t e tárgykörben izgatta: érvényes-e az álruhában megkötött frigy (Rosalinda és Orlandó): létrejöhet-e a vágyott összhang, ha a nő s férfi szerelme a kezdetekor „nem áll arányban” (Célia és Olivér), szükségeltetik-e papi áldás vagy elég a felek egybehangzó akarata (Lidi és Borotva), várható-e szerelem nélkül mégis odaadó hűség az álhatatosságért cserébe (Phébe és Silvius) Mindeme próbatételek gyönyörűséges kulisszája pedig az ardeni erdő mélye.