"A meghibbant zeneszerző". Így emlegették Florimond Rongert - művésznevén Hervét kortársai egyik fiatal korában írt kedves egyfelvonásosa után. És valóban, a "dilis" Hervé oly mértékben hitt a zene erejében, hogy szomorúkórosokat gyűjtött maga köré, gyógyítván őket a "musicotherápia"-val. Amúgy persze egészségeseknek írt zenét, és lévén színész - nem egyszer el is játszotta zenés darabjai főszerepét. Egyszer, egyetlen egyszer még fordult is a kocka: Nebántsvirág című "musett"-jében, Floridor kettős életének bemutatásakor saját pályára lépését gúnyolta ki. Mert a XIX. század új műfaja, az operett nem tudott meglenni az irónia, önirónia, szarkazmus: a "csúfolódó, pikáns, útszéli dal" nélkül. És most gondoljunk az apácafőnöknő ruhájában elszabaduló és diszkrét helyekre induló szarvasbogárra, a reverenda alá feledékenységből fel nem vett alsóneműkre, a vonat kocsik fűtött magányára, a szent énekek kottáját a kánkánéra elcserélő kézre, a kaszárnya asztalának tetején tébolyult táncot járó apácanövendékre...