Bár ilyet színésznőről nem illik mondani, de bizony: Mária már idősödik. Az ünnepelt operettcsillagon ugyan nem látszik meg a kora, ám árulkodik az a tény, hogy lánya lassan eladósorba kerül. Zsuzsa váratlanul hazaérkezik a nevelőintézetből, és azonnal kiderül: szerelmes. Csak még alanyt nem talált érzelmeihez. Az anya azonban tudja, hogy ha az elhatározás megszületett, nem kell sokat várni, és a megfelelő férfi is megtaláltatik.

A színésznő egyelőre szeretné távol tartani lányát a férfiaktól, mert annak idején éppen ennyi idősen érte őt is nagy csalódás; tizennyolc éves korában törték össze a szívét, és azóta sem tudta teljesen kiheverni az akkor történteket. Természetesen az említett „csalódás" meg is jelenik: Báró Jankovits János, egy régi nyár emléke hirtelen felbukkan a múltból - és magával hozza Miklóst, a fiát is. Tulajdonképpen ebből a négyesfogatból már össze is állíthatnánk az ideális szerelmeseket, ám a szerzőpáros nem elégszik meg ennyivel... Kapunk tehát egy bájos, komikus rokont, akiről a báró azt hiszi, hogy Mária kedvese; és egy bájos, komikus öltöztetőnőt, aki a bájos, komikus rokon kedvese - szeretne lenni.

Az anya magába bolondítja a fiút, hogy aztán a lányának adja, mert így végül övé lesz az apa... bizony, a színésznők csak bonyolítják az életet! Igazából egy kérdés maradt: ki lesz ott a Horváth-kertben, Budán / Szombaton este, fél nyolc után...?

Eme varázslatos, mesés-zenés régi nyárnak a történetén nem fog az idő; az 1928-as év igazi operettszenzációját most Szabó Máté bújtatja új köntösbe. Honthy Hanna (majd később Törőcsik Mari) híres szerepében ezúttal Kerekes Éva tündököl.