„Az 1971-ben nagy sikerrel játszott Méhes-vígjáték, szintén zenés változatban, ezúttal Majláth Júlia számai Boross Lajos szerzeményeivel kiegészülve újra vidám, felhőtlen nyári szórakozást kínál a nézőknek, évadzáróként. A régi szereposztásból egyedül Borsos Barna maradt meg, a többi szerep gazdát cserélt. Talán még annyit megjegyezhetünk, hogy 1971-ben Kiss Törék Ildikó V. Csíky Ibolyával dupla szereposztásban próbálta a kislány, Ági szerepét (amelyet majd százszor játszott a temesvári ősbemutató után a Bega-parti teátrum számtalan turnéján), végül különböző szervezési okokból Nagyváradon nem játszotta el. Most viszont az édesanyát, Annát alakította…

A Mi férfiak cselekménybonyolítása valós helyzetekkel operál. Mert igencsak előfordul manapság, hogy a családot ellátó és összetartó Anyu önmagát feladó, mártír sorsot kell vállaljon, még ha látszólag önszántából is. Az sem ritka eset, hogy a férj, főleg ha ráadásul művész, szárnyalni szeretne, kitörni a hétköznapok apró, de létfontosságú gondjainak világából. Az pedig, hogy a fiatal, csinos lányok beleszeretnek egy közismert színészbe, és minden áron meg akarják szerezni maguknak – igazán nem meglepő. Az Anyuval történt deus ex machina-szerű csoda viszont nehezen illeszthető be hétköznapjaink gyakorlatába. Megtörténte a rendezés (Gábor Kati) ellensúlyozó szándéka és a kitűnő színészi játék ellenére is egy kis hamis hangot üt le az előadásban. Tehát ilyen az élet, csak a vígjátékban nevetségesebb…” (Stanik István, Fáklya)

Újabb Méhes György-bemutató, ezúttal a Mi férfiak című vígjáték ( melynek ősbemutatója Temesváron volt 1968-ban) zenés változata.

Anyu egy hétköznapi asszony, akinek a család, a gyerekek, a háztartás, a munka jelenti a mindennapjait híres férje mellett. Ám egy napon ő is híres lesz és a fővárosba megy. Ezalatt férjét elcsábítja az álszent szerénységgel jelentkező fiatal rajongó, a gyerekeit is, ám egy napon kiderül, hogy Anyu nagyon hiányzik, őt nem pótolhatja senki. És Anyu hazatér, megfiatalodva és újabb lendülettel, és a helyére kerül minden.

„Nem az az alternatíva, hogy „nehéz” műfaj vagy „könnyű” műfaj, hanem hogy mit fejez ki, milyen hatást vált ki a közönségből az előadott színjáték” – írja Méhes György az előadás műsorfüzetében.