Színházak
Kolozsvári Állami Magyar Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
- 1969/1970
- 1968/1969
- 1967/1968
- 1966/1967
- 1965/1966
- 1964/1965
- 1963/1964
- 1962/1963
- 1961/1962
- 1960/1961
- 1959/1960
- 1958/1959
- 1957/1958
- 1956/1957
- 1955/1956
- 1954/1955
- 1953/1954
- 1952/1953
- 1948/1949
Anton Pavlovics CsehovCseresznyéskert
- Ranyevszkaja, Ljubov AndrejevnaKézdi Imola
- ÁnyaRanyevszkaja leányaTőtszegi Zsuzsa
- VárjaRanyevszkaja fogadott leányaImre Éva
- GajevLeonyid AndrejevicsBogdán Zsolt
- LopahinJermolaj Alexejevics, kereskedőVáta Loránd
- TrofimovPjotr SzergejevicsBodolai Balázs
- Szimeonov-PiscsikBács Miklós
- Borisz BoriszovicsBács Miklós
- Sarlotta IvanovnanevelőnőM. Kántor Melinda
- JepihodovSzemjon Pantelejevics, könyvelőSzűcs Ervin
- DunyasaRomán Eszter
- FirszDimény Áron
- Jasafiatal inasViola Gábor
- NőVindis Andrea
- FiúLőrincz-Szabó Venczel
- rendezőYuri Kordonsky
- díszlettervezőDragoş Buhagiar
- jelmeztervezőDragoş Buhagiar
- dramaturgVajna Noémi
- fordítóKozma András
- bűvész-konzultánsLedniczky Béla
- zenei tanácsadóCsergő Domokos
- hairstyleMányoki Bence
- ügyelőBöjthe Pál
- rendezőasszisztensVeres Emőke
mindazoknak, akiket szeretünk és akikre emlékezünk...
„Az elmúlt egy-másfél év, a járvány időszaka, teljesen megváltoztatta az élet ritmusát, számos megszokott tevékenységből kiszakított, és óriási próbatételként éltük meg. Sokan elvesztették a szeretteiket – férjeiket, feleségeiket, szüleiket, gyerekeiket – anélkül, hogy el tudtak volna búcsúzni tőlük. Ez hihetetlenül nyomasztó, nehéz helyzet. Hirtelen felmerültek az olyan kérdések, hogy mi az emlékezet, mit viszünk tovább, hogyan határoz meg minket az emlékezet, és hogyan határozzuk mi meg az időt és az emlékezetet? Hogyan lehet tovább élni egy ilyen tapasztalat után? Hogyan lehet megmaradni embernek? Mit is jelent embernek lenni?
Mindazok a szövegek, amelyekről egy lehetséges előadás kapcsán beszéltünk jelentéktelennek tűntek, és hirtelen az lett a kérdés, hogy van-e valami, ami mesélhetne erről a váratlan és megrázó élményről, amit mindannyiunknak meg kellett élnünk? Ekkor döbbentem rá, hogy a Cseresznyéskertnél megfelelőbb darab nincs is.
A Cseresznyéskert az időről, az idő természetéről szól, a sejtésünkről, hogy mi is az idő. Arról, ahogyan a jelen idő összeütközésben van a múlttal és a jövővel. Ez a valódi konfliktus: a cseresznyéskert egy súlyos múlt, és vannak, akik megrekedtek a múltban, mások pedig a jövőben rekedtek meg, és akkor ott van Ljubov, aki a jelen. Aki szerint az élet csak akkor számít, amikor éled.”
Yuri Kordonsky – az előadás rendezője
2021. 09. 01.