Meghívott: Tőtszegi Zsuzsa
Házigazdák: Bodolai Balázs és Kiss Tamás
Főz: Laczó Júlia
Kukták: Orbán Attila és Román Eszter
Zenélnek: Dubován Viktor, Kiss Dávid, Kiss Tamás, Vida Domokos és Viola Gábor
Látvány: Bocskai Gyopár
Plakát / Grafika: Benedek Levente

A főiskola második évében járunk. Ez nem anno ‘70-ben volt, csak most, nem is olyan rég, anno ‘16-ban. Ősz volt, mint most. Akkoriban dobta fel Ló, hogy szeretne két fontos anyaggal dolgozni. Az egyik a Pillantás a hídról, a másik a Nem félünk a farkastól. Olvastunk. Emlékszem a tűzre, ami fellobbant a szemedben, amikor először olvastad hangosan Martha mondatait, amikor először találkoztál a szövegben azzal a kegyetlen gyűlöllek-szeretlek játékkal, amit Martha és George játszik. Tűzvörös hajad volt. Titokban reménykedtünk, hogy mi leszünk Martha és George, pedig akkoriban nem ismertük egymást még igazán, nem is nagyon beszéltünk. Aztán Ló kiosztotta a szerepeket: mi lettünk Martha és George. Ez a közös partneri munka pedig felszabadított minket.

Akkoriban a Görög templom utcában laktál a Panek lakban. Sokat jártam fel hozzád szöveget összemondani, beszélgetni, zenét hallgatni, vagy csak úgy elleni. Akkoriban ismertem meg azt az emberi oldaladat, amit nem ismerhetett mindenki, csak, akit közel engedtél magadhoz. Akkor lettünk barátok.

Szenvedéllyel próbáltad Marthát, egy olyan szerepet, ami korban nagyon is távol állt tőled, hiszen Martha egy ötvenes kiégett nő, te meg húsz éves lehettél. Emlékszem, hogy akkoriban volt bennem egy kétely: hogy ilyen fiatalon meg tudok-e ragadni valami igazán fontosat George-ból. – Már akkor kezdett kialakulni bennünk az a fajta létezés, amiről ma már tudom, hogy a színházi emberek sajátja, hogy az éppen aktuális próbafolyamat, a szerep, az anyag, amivel foglalkozunk az kihat az életünk számos területére és kitölti a gondolatainkat. – De amikor próbáltuk A farkast – így hívtuk magunk között –, te segítettél át ezen a kételyen azzal, hogy a közös munka öröme számít, mert együtt vagyunk benne. Együtt Zsolttal és Eszterrel. Ők játszották Nick és Honey szerepét, ami így nyolc év távlatából, hogy mind itt vagyunk a kolozsvári társulatnál, valahogy igazán értékessé teszi számomra ezt az emléket. Megéreztél akkor valamit a szerep lényegéből, és emlékszem milyen sűrítetten léteztél a színpadon. Fontos megálló volt.

Azóta sok víz lefolyt a Szamoson, és voltál már Kattrin, Ulpius Éva, Ophélia, I. Erzsébet királynő, sőt még Capuletné és Montague is, ráadásul ugyanabban az előadásban.

Üljünk hát le, és beszélgessünk múltról, jelenről, jövőről, színházról, életről, és amiről még kedvünk tartja, hallgassuk meg a kedvenc számaidat a zenekar tolmácsolásában, majd kóstoljuk meg, milyen gasztronómiai meglepetéssel áll elő Juli és sürgő-forgó kuktái. Szóljon ez az este rólad.

Kiss Tamás