„A Csurka-sorozat is folytatódik, ez már a hatodik színműve, amely Nagyváradon színre kerül. Varga Vilmos rendezői diplomamunkájaként rendezte a darabot.

Az «eredeti helyszín» filmes szakszó, mint a darabból is kiderül, azt jelenti, hogy a forgatás nem stúdióban, díszletek között, hanem valóságos, emberek lakta házban történik. A szereplők majdnem mind a filmes stáb tagjai, kivéve a házigazdákat, akikkel a közhiedelem szerint minden megtörténhet.

Adott egy korlátolt tehetségű, ám nagymenő filmrendező, aki a magas kapcsolatok és a kedvező konjunktúra hátszelével háborítatlanul vitorlázik a híresség vizein. Adott tovább egy fiatal, okos, tehetséges rendező, aki az «öreg» árnyékában csak első asszisztensként dolgozik, de valójában ő készíti a filmjeit. A konfliktus elkerülhetetlen, és az összecsapásból a fiatal kerül ki győztesen. Akár happyend-del is végződhetne a darab, ha szerzője nem Csurka István lenne, de mint a szerző szereplőivel az történni szokott, a fiatal zseni is meghasonlik környezetével és önmagával, mihelyt kezébe kerül a rendezői kinevezés. Míg a konfliktus a végkifejlet felé tart, a stáb tagjai is «viselkednek» a helyszínen… ahogy azt a körülmények, a beidegződések kihozzák belőlük. Az érvényesülés, a karriervágy, az anyagi érdekek a gyengébbekből bólogató Jánosokat csinálnak, ha a helyzet úgy kívánja, vagy köpönyeget fordítva belemarnak hasonszőrű társaikba. Az erősebbek sem jutnak el a nyílt szembenállásig, inkább csak hisztérikus kirohanásokban nyilvánulhatnak meg.” (Stanik István, A Hét)