Strindberg, bár hírnevét főleg naturalista regényeivel alapozta meg, drámaírói működése és színházi tevékenysége döntően befolyásolta a svéd színházművészetet, sőt hatása a külföldi színpadokon is erősen érezhető volt. Kezdetben főleg romantikus drámákat írt, majd 1886-ban megírta első naturalista darabját, a Társakat. A Julie kisasszonyt 1888-ban írta. Egyfelvonásos drámája nem csak a téma merészsége miatt jelentős, hanem azért is, mert Strindberg a darabelőszavában fejtette ki a színpadi naturalizmus programját. Változó alakok, fejlődő jellemek, egyfelvonásos szerkezet, másfél óra megszakítás nélküli terjedelemben, a díszletekben a látványosságok kerülése, a színészi arcjáték érvényesülése az által, hogy a rivaldafényt megszüntetik, sötétített, kisméretű nézőtér stb. A Julie kisasszony előadását Svédországban a cenzúra nem engedélyezte, a külföldi színházak azonban hamar felfedezték és azóta is nagy sikerrel játsszák világszerte.

Szerelem és bűntudat, vágy és kielégületlenség, titok és hazugság halálos keveréke ez a darab. Szent Iván éjjelén feje tetejére áll a világ – a szolga diktál, az úrnő behódol: ünnepkor minden ember más. Egy ilyen ünnepen az alkohol és a mámor őrületében minden ember közelebb kerül ahhoz, aki valójában, ahhoz, ami közös bennünk. Ezen az éjszakán az emberek számot vetnek múltjukkal, jelenükkel. Az õ történetükön keresztül mi is magunkba nézhetünk –  vallja Funk Iván a bemutatásra kerülő darabról.