Lehet-e viccelni a tabuval és komolyan venni a viccet? A kérdés olyannyira aktuális, hogy Alexis Latham, a Scallabouche alapító-rendezője, Garai Judit dramaturg és Szalontay Tünde, Molnár Csaba, Horváth Kristóf színészek ismét színpadra állítják a történetet, amely a valóságot a szürreálissal keverve, a groteszk és az abszurd határán egyensúlyozva tart tükröt maguknak és a nézőknek.

Idén tehát visszatér a három egészen eltérő karakter, a három egészen eltérő múlt és három egészen eltérő jövőkép. Újra megpróbálnak kommunikálni egymással, de a különböző kultúrák, hagyományok ismét értetlenül, riadtan állnak egymással szemben. A helyismeret nélküli társadalomkutató, a magyarul sem beszélő tolmács, és az anyagias reklámszakember párbeszédei a tavalyinál is élesebben feszegetik a kérdést: mit gondolhat Európa Magyarországról? Mit látnánk ha hajlandóak lennénk végre tükörbe nézni? És mi vár ránk a jövőben?

Az előadás első változatának alapjául a gyöngyöspatai események szolgáltak, a mostani, átdolgozott változat arra tesz kísérletet, hogy bemutassa magát, Magyarországot. Az országot, amely egyszerre ismerős és idegen, vonzó és taszító. És amelynek megbünhődött múltja és kaotikus jelene mellett, jövője is van. Csak nem mindegy, milyen.