Mulatságos történet három színházi emberről, akik halálos komolysággal és hatalmas önbizalommal készülnek egy színdarab bemutatójára.

A közönség bepillantást nyerhet a próbafolyamat intimitásába, látva a kezdeti lépések bizonytalanságát is.

A főszereplők:

Claude, a színész, aki úgy látja, nagyon nehéz Claude szerepét eljátszani.

„Olyan színházban játszottam, ahol mindent biciklin adtunk elő.”

„Tudod, milyen rémesek a premierek?! Nekem muszáj ott lennem, mert színész vagyok…”

Renée, a rendező, akinek mindenre pontos magyarázatot kell adnia.

„Abban mindenképpen egyetértünk, hogy nem kell eljátszani a szemöldökráncolást.”

 „Ha manapság arról hallok, hogy nincsenek igazi színpadi szerzők, kínomban vigyorgok…”

Dominique, a szerző, akinek értelmeznie kell a saját művét.

„Amit szerzőként mondhatok: felejtsétek el a szöveget, és gondoljatok egyszerűen arra, milyen öröm a színpadon állni olyan keresztnévvel, amiért sok színész irigyel majd benneteket.”

Beleshetünk a teljes folyamatba: az asztali próbák, a színházi szünetek, a bemelegítés, a szerzői magyarázatok és a darab színrevitelének problémái mind sorra kerülnek.

A készülődés hihetetlen forgatagában találjuk magunkat, elmerülve a szellemes szövegben és az egész előadás-készítés energikus tébolyában.

"Miért ragaszkodsz annyira a szemöldökráncoláshoz?

Mert ez a darab címe."

Színházat csinálni könnyű...szerinted.

Mindenki másképp csinálná - a rendező, a színész, az író (ha még él - esetünkben nagyon is él, sőt aktívan bele is szól a folyamatba. Mi lesz ebből?

Néha a színházcsinálók a színházcsinálásról készítenek előadást – szerintünk az is az életről szól.

Mulatságos, váratlan, szívszorító pillanatok sorozata, elkészül egy előadás.

A színházat azért szeretjük nézni, mert az életünket látjuk benne viszont. Most a Spiritben először látható, milyen az, amikor megszületik egy előadás. Vagy nem.