Hírek
A gyermektragédiaként is emlegetett klasszikus drámát Bányai Geyza fordításában, sajátos megközelítésben viszi színpadra a rendező, Lőrincz Ágnes, Nagy István, Szélyes Ferenc, Somody Hajnal és Biluska Annamária főszereplésével.
Mi történik velünk? A saját akaratukat erőltetik ránk. Miért nem vesznek bennünket komolyan? Megváltoztunk. Változik a testünk, a bőrünk, az izmaink. Nem leszünk már többé azok, akik eddig voltunk. Mi felé tartunk? Hogyan éljük tovább az életünket? Felébredt bennünk valami ismeretlen. Ösztönös. Nem kellene egyedül lennünk, de mégis egyedül vagyunk. Próbálunk kötődni egymáshoz, de senki sem mondta el nekünk, hogy hogyan csináljuk. Hogyan szabad szeretnünk a mi korunkban? Nem csak úgy belénk nevelték a szemérmet? Mi ez az érzés? Soha nem tapasztaltunk még ilyet. Elég idősek vagyunk már. Mennyi van még hátra ezen az oldalon? Szeretnénk tudni mivégre vagyunk ezen a világon! Hol van a helyünk? Azt szeretnénk, ha történne végre valami! Mondd, ezek a bűnös gondolatok?
Frank Wedekind 1891-ben megjelent hírhedt és szokatlan drámájának szereplői kíváncsi kamaszok, akik egy tekintélyelvű, szemérmes társadalomban, szüleik és tanáraik útmutatásai nélkül kénytelenek felelős felnőtté válni. Ma már merőben másként viszonyulunk a fiatalkori szexualitáshoz és énkereséshez, mint akkoriban, de olykor mégis nehezünkre esik elfogadni, hogy az emberi test és tudat biológiai korunkkal együtt minduntalan változik, kérdéseink pedig egyre csak sokasodnak. A beteljesületlen vágyak és örökös kételyek útvesztőiből képtelenség sérülések nélkül szabadulni.
SZEREPOSZTÁS: WENDLA – Lőrincz Ágnes; MENYUS – Nagy István; MARCI – Szélyes Ferenc; MÁRTA – Somody Hajnal; ILZE – Biluska Annamária; BERGMANN-NÉ, STIEFELNÉ – Szabadi Nóra; HOBORTH IGAZGATÓNŐ, TSCHIRA TISZTELETES – P. Béres Ildikó; STIEFEL, ÁLARCOS ÚR – Adorjáni Nagy Zoltán.
Fordította: Bányai Geyza; dramaturg: Oláh Tamás; zene: Pálfi Ervin; díszlet- és jelmeztervező: Salamon Luna; visual: Gáspárik Márton Pál; díszlet- és jelmeztervező-asszisztens: Venczel Valentina; ügyelő: Rigmányi Lehel; súgó: Tóth Katalin.
-
Művészek írták
Tündérpalota, ma – Csongor és Tünde
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma. Szegő György -
Interjúk
Apám morális tartása az, ami beárazta vagy bemérte, hogy nekem miről mi az ítéletem
Verebes István színész, rendező, közéleti ember. Pályája évtizedeken átível, a színház, televízió és a publicisztika világába egyaránt. Lovas Ildikó -
Interjúk
„... az föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta és setétség vala és az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket…”
…köszönés után a Vizsolyi Biblia szavaival fogad Csernus Mariann, akivel utoljára 3 éve beszélgettem, amikor a Bethlen Téri Színházban ismét előadta a Biblia maga által dramatizált változatát, amelyet négy évtizeden keresztül játszott szerte az országban. Lovas Ildikó






















