Portré
Komáromi Anett
Életrajz
“Számomra az a legnagyobb kihívás egy szerepben, ha meg kell dolgoznom a karakterért”
Az én történetem
Itt kezdtem a Regionális Színházművészetért Alapítványban 1993-1997-ig, 1997-től pedig a társulat tagja vagyok. 1997-2000-ig az ELTE Tanárképző Karára jártam.
Gyerekkoromban is a Békéscsabai Színházba jártunk Vésztőről, és a Hagymácska című zenés mesejáték volt rám nagy hatással akkor.
Szeretek különböző karakterekbe bújni, és megnevettetni vagy éppen megható pillanatokat okozni nézőknek.
Legemlékezetesebb előadásaim a Békéscsabai Jókai Színházban: A kertész kutyája, Acélmagnóliák, Színházkomédia, Papagénó a metróban, Vörös és fekete, Mennyország, Nyolckor a bárkán, Mindent, amit csak adnak, Balkán kobra, Két összeillő ember, Legénybúcsú, Legjobb barátnők
Számomra az a legnagyobb kihívás egy szerepben, ha meg kell dolgoznom a karakterért.
Az Édesanyám minden előadás előtt elmondta az áldását: „Szar a bakódba, cipődbe, papucsodba, zsebedbe, és a jó Isten kísérjen utadon.”
Amiben örömöm lelem: „Imádom a földet túrni”
Díjaim
- Gálfy Gyűrű-díj
- Békéscsaba Ifjúságáért-díj
- Magyar Ezüst Érdemkereszt

Képsorozatok
-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
„Hálás vagyok a sorsnak, amiért sok minden megadatott”
– mondja Lengyel György a 90 éves Jászai Mari- és Kossuth -díjas, professzor emeritus színházi rendező otthonában, ahol baráti interjúra kereste fel Szakonyi Károly. Szakonyi Károly























