Ionesco egyfelvonásosai közül A székek a legkiforrottabb. Tömörségében, egyszerűségében sokatmondó, hallatlanul szuggesztív kis remekmű. Egy tenger övezte kis sziget tornyában él egy nagyon öreg házaspár. A férfi az élete végső igazságát szeretné a világgal közölni, azt a nagy felfedezést, amelynek birtokában, úgy véli, az emberiség megválthatná önmagát. A két szerethető, bogaras öreg hívására a jelentős emberek a világ minden tájáról eljönnek a szigetre. Az érkező vendégek azonban maguk láthatatlanok, csak a színpad telik meg székekkel, amelyeket a házaspár hoz be, hogy leültessék a meghívottakat…

A kommunikáció nehézségeit vagy lehetetlenségét példázó parabola egyszerre megnevettet, megráz, elmélkedésre késztet.