Portré
Horvai István
Életrajz
Tanulmányok: Tanárképző Főisk., Szeged, 1941–44.
Életút: 1942–44 a szegedi színházban Both Bélánál rendezést tanul. 1945 a szegedi Kamaraszínház, a Városi Színház, 1945–47 a bp.-i Szabad Színház, a Magy. Színház, 1947–48 a Nemzeti Színház segédrendezője, 1948–49 a leningrádi színházi int.-ben aspiráns, 1949–50 az Úttörő Színház főrendezője, 1950–51 ig., 1951–56 a Madách Színház ig., 1957–60 a miskolci Nemzeti Színház, 1960–62 a Főv. Operettszínház, 1962–79 a Vígszínház rendezője, 1979–85 ig., 1985– ny., ismét rendez. 1957– rendszeresen rendez vidéken, 1966– főként Veszprémben, 1949–56, 1971–99 a Színház- és Filmműv. Főisk. tanára. Kossuth-díj (1951, 1953), érdemes művész (1973), kiváló művész (1981).
Főbb rendezései: Trenyov: Ljubov Jarovaja, Osztrovszkij: Farkasok és bárányok, Jövedelmező állás, Sarkadi: Út a tanyákról, Szeptember, Ház a város mellett, Csehov: Három nővér, Cseresnyéskert, Ványa bácsi, Platonov, Ivanov, Lakodalom, Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!, Koldusopera, Thurzó: Az ördög ügyvédje, Gyurkovics–Tolsztoj: Kreutzer szonáta, Miller: Közjáték Vichyben, Dürrenmatt: Fizikusok, Williams: Macska a forró bádogtetőn, Gogol: Egy őrült naplója, Eörsi: Széchenyi és az árnyak, Csurka: Deficit, Házmestersirató, Majális, Lope de Vega: A hős falu, Remenyik: Vén Európa Hotel, Szigligeti: Liliomfi (Pártos Gézával), Németh: Mathiász panzió, Harc a jólét ellen, Spiró: Az imposztor, Dobardan, Kornis: Kozma, Körmagyar, Puskin: Borisz Godunov, Gorkij: Barbárok, O'Neill: Ha eljő a jeges, Utazás az éjszakába, Boldogtalan hold, Örkény: Rózsakiállítás, Ionesco: Rinocéroszok, Turgenyev: Egy hónap falun, Ilf–Petrov: Érzéki szenvedély.
Életút: 1942–44 a szegedi színházban Both Bélánál rendezést tanul. 1945 a szegedi Kamaraszínház, a Városi Színház, 1945–47 a bp.-i Szabad Színház, a Magy. Színház, 1947–48 a Nemzeti Színház segédrendezője, 1948–49 a leningrádi színházi int.-ben aspiráns, 1949–50 az Úttörő Színház főrendezője, 1950–51 ig., 1951–56 a Madách Színház ig., 1957–60 a miskolci Nemzeti Színház, 1960–62 a Főv. Operettszínház, 1962–79 a Vígszínház rendezője, 1979–85 ig., 1985– ny., ismét rendez. 1957– rendszeresen rendez vidéken, 1966– főként Veszprémben, 1949–56, 1971–99 a Színház- és Filmműv. Főisk. tanára. Kossuth-díj (1951, 1953), érdemes művész (1973), kiváló művész (1981).
Főbb rendezései: Trenyov: Ljubov Jarovaja, Osztrovszkij: Farkasok és bárányok, Jövedelmező állás, Sarkadi: Út a tanyákról, Szeptember, Ház a város mellett, Csehov: Három nővér, Cseresnyéskert, Ványa bácsi, Platonov, Ivanov, Lakodalom, Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!, Koldusopera, Thurzó: Az ördög ügyvédje, Gyurkovics–Tolsztoj: Kreutzer szonáta, Miller: Közjáték Vichyben, Dürrenmatt: Fizikusok, Williams: Macska a forró bádogtetőn, Gogol: Egy őrült naplója, Eörsi: Széchenyi és az árnyak, Csurka: Deficit, Házmestersirató, Majális, Lope de Vega: A hős falu, Remenyik: Vén Európa Hotel, Szigligeti: Liliomfi (Pártos Gézával), Németh: Mathiász panzió, Harc a jólét ellen, Spiró: Az imposztor, Dobardan, Kornis: Kozma, Körmagyar, Puskin: Borisz Godunov, Gorkij: Barbárok, O'Neill: Ha eljő a jeges, Utazás az éjszakába, Boldogtalan hold, Örkény: Rózsakiállítás, Ionesco: Rinocéroszok, Turgenyev: Egy hónap falun, Ilf–Petrov: Érzéki szenvedély.
Képsorozatok
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György